Még nincs 2 hete, hogy landoltunk Ferihegyen egy elképesztően fantasztikus afrikai látogatás után.
Mindig is vonzott a fekete kontinens, de még tavaly ősszel, mikor csak az útleírást olvastam végig már századszorra, akkor sem hittem el, hogy eljutok erre a különleges helyre.
Egy utazás gyakran hoz új dolgokat az életünkbe, még akkor is, ha csak nyaralni megyünk. Elszakadunk az itthoni dolgainktól, a hétköznapok mókuskerekétől, s egy új nézőpontot ismerünk meg. Megtanulunk kicsit kikapcsolni, lelassulni, más dolgokra odafigyelni, melyek sokszor elsikkadnak a mindennapi rohanások közepette. Ezt az állapotot erősíti fel Jászberényi Tamás és a www.misztikusutazasok.hu csapata, akik azon fáradoznak, hogy útjaik során az emberek olyan új szemléletmódot és tapasztalásokat éljenek meg, melyek közelebb viszik őket saját belső énjükhöz, s ezáltal jobban megismerhessék önmagukat.
Zanzibári tartózkodásunk alatt lehetőségünk volt közel egy héten keresztül, hogy bepillantást nyerhessünk a maszájok életébe.
A falu vezetője türelmesen mesélt nekünk a férfivá válás szertartásáról, a mindennapi életük nehézségeiről, a párválasztási szokásaikról, s arról, milyen mély kapcsolatuk van az őket körülvevő környezettel, növényekkel, állatokkal, magával a természettel. Hogyan tisztelik a Napot és a Holdat, milyen értékes számukra a víz, s milyen gyakran kell megvédeniük a teheneiket a hetente többször is arra járó oroszlánoktól. A nyugati ember szemével a maszájok életvitele, látásmódja, gondolkodása sokszor gyermeki naivitásnak tűnhet, míg részesévé nem válunk egy születéskori táncnak, egy harcossá avatás folyamatának, vagy egy olyan szertartásnak, melyben befogadnak minket a törzsbe – hiszen ők azt vallják: „Mind egyek vagyunk.”
A természeti népek hagyatéka akkor is elkísért minket, amikor az afrikai állatvilággal ismerkedtünk. Bár az óceánban élő vad delfineket csak futólag volt alkalmunk megcsodálni, a nemzeti parkok oroszlánjai pedig az ismert slágerhez ragaszkodván csak szunyókáltak a fűben, a zebrákból, antilopokból és gnúkból álló több száz példányt számláló csorda látványa feledtette velünk ezeket az apróságokat. S ahogyan az elefántok, zsiráfok 1 méterrel az autónk mellett sétáltak el, az ember szemébe könny szökött, mert ahogy kinyúltunk az ablakon, ujjaink hegyével megérinthettük ezeket a hatalmas teremtményeket.
Kéthetes utazásunk során három meghatározó pillanat volt számomra, melyeket szeretnék kiemelni, mert ezek indítottak el bennem egy olyan folyamatot, melyeknek köszönhetően ismét egy új nézőpontból szemlélem most az életemet.
A Kuza barlangban eltöltött egy órás csend meditáció segített abban, hogy elmerüljek saját lelkem árnyoldalában, felszínre hozzam azokat a félelmeket, önkorlátozásokat, hiedelmeket, melyekkel régóta küzdök. A cseppkőbarlang szilárd talaja megerősített, és biztonságot nyújtott, hogy szembe nézzek a démonjaimmal.
Másik kedves momentum, mikor egyik este az egyik maszáj harcossal beszélgettünk, s az órára pillantottunk, nehogy lekéssük a vacsorát. A harcos ekkor ránk mosolygott, s megjegyezte, hogy a fehérek mindig sietnek valahová. Majd egy olyan bölcsességet osztott meg velünk, melyet csak később, hazaérkezve tudtam igazán értékelni s érezni. Azt mondta: „Nektek órátok van, nekünk pedig időnk.”
Bár az eddigi élmények is felülmúlták a várakozásaimat, Tamásnak sikerült még ezt is egy magasabb szintre emelni, amikor az utolsó önismereti foglalkozáson párokba rendezte a csapatot, és elvégeztette velünk a Ho’oponopono gyakorlatot. Korábban nem ismertem ezt a technikát, s ez volt az a pont, mikor a 2 éve tartó utam apró mozaikdarabkái a helyükre kerültek, s összeálltak bennem egy egésszé.
Bizton állíthatom, ahogyan lehetőségem lesz, a jövőben is a www.misztikusutazasok.hu -t választom majd, hogy megismerjem a világ különböző népeinek életét és kultúráját. Nagyon hálás vagyok Tamásnak és csapatának, amiért ezt a küldetést választották. Addig is álljon itt az a négy szó, mely útravalóként szolgált, s sok mindent képes megváltoztatni: „Sajnálom. Bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.”
